Pénteken este a Zentai Alkotóházban nagy érdeklődés övezte Molnár Tibor A bácskai Tisza mente I. világháborús hősi halottai című könyvének bemutatóját. A szerzővel és a könyv előszavát jegyző Pintér Tamás magyarországi történésszel, levéltárossal, a Nagy Háború Blog szerkesztőjével, a Nagy Háború Kutatásáért Alapítvány tagjával Gruik Ibolya, lapunk munkatársa beszélgetett.

A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Zentai Történelmi Levéltár közös gondozásában megjelent kötet a nagy háborúban elesett zentaiak mellett Magyarkanizsáról, Óbecséről, Bácsföldvárról és Péterrévéről származó áldozatokat is sorba veszi

Molnár Tibor a könyv kapcsán elmondta, hogy amikor kezébe vette a világégés egyik zentai áldozatának halotti anyakönyvét, az a bejegyzés szerepelt benne, hogy hősi halált halt a hazájáért. Ez nagyon megfogta őt, s kíváncsi lett arra, hogy a község területéről mennyien estek el a háborúban. Az is hozzájárult a könyv megírásához, hogy ezeknek az embereknek nincs sírjuk, s tartományunk területén sokáig nem is lehetett emléket állítani nekik. A két világháború között az emlékmű felállításában a hatalom a revizionizmus csíráját vélte felfedezni. 1941 és 1944 között több emlékművet is emeltek, ezeket viszont az 1944-es impériumváltás elsodorta. – Azt szokás mondani, hogy a háború akkor fejeződik be, amikor az utolsó katonát is eltemetik. Száz év távlatából ezt nem tudjuk megtenni, viszont talán így, virtuálisan, egy könyv erejéig, ha az adataikat számba vesszük s feljegyezzük, akkor talán nem merülnek teljesen feledésbe, és 2018-ig, a háború végének a centenáriumáig talán egy emlékmű felavatására is sor kerülhet. Legalább itt, a Tisza-vidéken, ahol sikerült összeírni az elesettek adatait – mutatott rá a zentai levéltáros.

Molnár Tibor szerint a könyv által felölelt régióban mintegy 90–95 százalékban sikerült összeírni az áldozatokat, s ha tovább lehetne kutatni, akkor még néhány száz név bizonyára előkerülne. A bácskai Tisza mentén az 1910-es népszámlálás alapján 120 ezer ember élt, vagyis a könyvben szereplő áldozatok az összlakosság 3 százalékát képezték, a statisztikai adatok szerint Magyarország egész területén ez a 3–3,5, egyes vidékeken 4 százalék a veszteségi arány.

A kutatások egyébként még 1999-ben elkezdődtek, amikor is a zentai község I. világháborús hősi halottainak adattárát igyekezett összeállítani. Ez a kötet 2001-ben jelent meg. Két évvel később a Magyarkanizsa községre vonatkozó adatok láttak napvilágot, a 2010-ben kiadott könyvében pedig Óbecse, Bácsföldvár és Péterréve területéről származó áldozatok adatait vette sorba. Mivel az adai és a moholi áldozatokról való számvetés kimaradt, az elmúlt 15 évben azonban újabb források is előkerültek, ezért a most megjelent kötetben lényegében az előző kiadványokban szereplő adattár is kibővítésre került, s a kutatások alapvető bázisa a Zentai Történelmi Levéltár, illetve ennek az óbecsei részlege volt, a legfontosabb forrásai pedig az állami halotti anyakönyvek – ecsetelte a szerző.

Hhzs.